A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoroidok) keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag.

A meteor szó kimondottan a légkörben feltűnő látványra utal, bár gyakran összetévesztik a hasonló fogalmakkal:

• meteoroid – a Nap körül keringő apró porszem, törmelék
• meteor – a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség
• meteorit – a Föld felszínét elért meteoroid

Ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár, tűzgömb névvel illetjük (hangrobbanás esetén: bolida).

 

 

 

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az ókorban úgy gondolták, hogy a felvillanásokat a Föld légkörének valamely megnyilvánulása okozza. Maga a meteor elnevezés görög eredetű, ami ég és föld között lebegő-t jelent. Arisztotelész szerint légköri jelenség volt, ezért is hasonlít elnevezése a meteorológia szóra.

Csak a 18. század végén vált elfogadottá, hogy kozmikus eredetű jelenségről van szó.

A 2000-es évek csillagászati műszer- és számítástechnikájának fejlődése, valamint egyes megfigyelések lehetővé és szükségessé tették a Földet veszélyeztető kisbolygók keresőprogramjainak megindítását. Ezen belül több észlelés történt a légkörbe belépő és nagy fényjelenséget okozó kisebb aszteroidákról is, amelyek pályáját kiszámították, így nevet is kaphattak (2008 TC3, 2014 AA és 2018 LA).[1]

Magyarországon[szerkesztés]

Hazánkban Konkoly Thege Miklós hatására kezdtek el foglalkozni szimultán meteorészleléssel, azaz a meteorok két helyről történő egyidejű megfigyelésével (1905 környékén). Terkán Lajos számolta ki az észlelésekből a radiánspontokat és a magasságadatokat. Magyarország jelenleg is előkelő helyet foglal el az amatőr meteorészlelések terén.

Oldal: csillaghullás
csillagászat - © 2008 - 2024 - csillaagaszat.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat